Jönnek újak

Az égen a szelek szárnyán,
A földön az utak hátán,
Ha tűz van, az épp elég,
Mindig úton a víz felé.
Ha kérnéd, megmutatnám,
Ha tudnád, én se tudnám,
Hogy a végtelen mennyit ért,
Nem haragszom semmiért.
Minden alkalommal egyre jobban félsz,
Nekem meg egyre jobban kellesz,
Minél messzebbre érsz.
Néha fogsz és a magasba viszel,
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer
Kis darabra hulljak,
De aztán újra összegyúrnak.
Megmutatod, amit senki sem láthat,
Sorsom tépett képei fáradt
Színes lángra gyúlnak…
Majd jönnek újak