Metamorfózis I.

Bölcsőnk a romokon állt
Rokonaink mind körülvettek
Fogakat rejtő bájmosollyal
Néztünk, ha ránk nevettek
Tetszett a verekedés
Mozikba' lestük: hogy csinálják
Kirakatok közt álmodoztunk
Bentről a gazdagság figyelt ránk
Később a füstkarikát
Közösen fújtuk szép kerekre
Valaki fogta
S átugrottuk sorban szédelegve
Gyönge az anyai kéz
Vihar elől már senki nem véd
Körmünk az élet húsába tép
Sírhatsz, ha megölelünk
Szavaink ízét úgysem érzed
Fiaid volrunk távozáskor-
Mások, kik visszatérnek
Borból mi nem ihatunk
Poharad szánkkal összehúznánk
Te, aki szültél szenvedéssel
Többé te nem ismerhetsz ránk!