Az arc

Az arc nem a tiéd
Csak hordod valakiét
A szemed fénye lopott fényszilánk
Arcunkon az idő
Saját képét hívja elő
És az angyalok végül nem ismernek ránk
Hol van a régi
Arcod az égi
Megvan-e benned
Hogy ragyogni engedd
Rég elveszett
Egykor tündöklően szép sugarát?
A ház nem a tiéd
Csak őrzöd valakiét
A végtelenből így lesz zárt világ
Ha benn is lemegy a nap
Helyén kihalt hold-arc marad
És ünnepel a porból lett világ