Harangok

Mit ér két egymásba zárt tenyér
Ha millióknak nem jut kenyér
Mit ér sok kőbe vésett házszám
Ha a kereszten nem cserélhető a sorszám
Ahogy a lélegzeted veszed, tágul benned a tér
Az arcodon minden érzés a múltadról mesél
Kifestve színes minden emlék
Ha az évek a vállukra vették
Ne mondd, hogy gyanús ez a jelkép
Én tudom, ezt is mások tették
Harsonák üvöltenek a vágyak
Ma már az istenek a földön járnak
És minden, amit tettek, hogy
Néhány háborút elvesztettek
Kiált a szólhatatlan harang
Kitépett nyelve csendben marad
Azt hiszem, hogy ma már némán táncol
Csak bólogat és lassan visszaszámol
Halántékhoz szorított kéz
Az áldozati bárány mosolyogva
A véletlenről mesél