Dunának

Lesétálok a partra
Könnyeimet Dunának eresztem
Itt szerettelek először és itt siratlak el utószor
Szerelem
Lefekszem egy kőre
S belesírlak a város fényeibe
Nem vagy itt velem, sosem voltál
Most értem csak igazán
Szerelem
Engedlek, menj innen, kérlek, mennék már messze
Lelkemet szétszedem, engedj, ezt nem engedhetem
Miért kérsz, hogy maradjak, az időmet vesztegetem
Érzem már, ezért mégis nagy árat fizettem
Lehajtom a fejemet, hátha szembejön a magány
Ne lássam, nem kell nekem, a szerelem már vár rám
Ha szembejönne mégis, kedvesen mosolygok majd rá
Mint régi ismerősre, akire többé nincs szükségem már
Engedlek, menj innen, kérlek, mennék már messze
Lelkemet szétszedem, engedj, ezt nem engedhetem
Miért kérsz, hogy maradjak, az időmet vesztegetem
Érzem már, ezért mégis nagy árat fizettem
Lelkemet szétszedem, engedj, ezt nem engedhetem
Miért kérsz, hogy maradjak, az időmet vesztegetem
Érzem már, ezért mégis nagy árat fizettem