Lekvár

A harcot át gondolta, hogy mi lenne ha volna
Fejemben mint Camelotban, lovagi agytorna
Zajlott és most véres sejt tetemek halma
Felett keselyû jár és le lecsap, a karma
Tartja azt a könyvet, miben írva van a sorsom
Titokban zsidó vagyok és van egy kicsi boltom
A megelôzô életembôl örökölt az árja
Részem egy kis bajuszt, de a hitler be van zárva
Bennem egy pincébe, pár sörözô bajorral
A padláson Attila nagy ruhahalommal
Még nincsen vizes sík, meg hernyószerû bajusz
A hallban csengô szól: Itt a mintaszerû manusz
Aki szülinapon eljön és kézfogásról lemér
Hátában a floppy, irányítja egér
E társakkal verem ki a Peep-Showban a dugót
Szemmel baszok, utána meg gyökeret meg gumót
Keresve az éjszakába ások bele mélyen
Ismerem a dzsungelt, sok delfin regényen
Túl vagyok hát átlátok sok bonyolult csapdát
Mégis belelépek mindbe és ordítom, hogy anyját
Akárkinek bár fáj mondani, hogy kurva
Mégis ellátom jelzôvel az életem, furcsa
Hogy a titkot, amit tudtam nem fürkészi senki
«Ha valaki távirányít, elemet kék venni
Annak» — mondja Jane, mert rengetegben tombol
Hogy, «hol van az én életem késô este nyolckor
A lámpák is égnek és Tarzan ilyet soha
Mennyi templom csalogatja ezt az Istent, hogy otthona
Legyen, ha már az ember benne hazát talál
Jane felül, hogy: «Tarzan?» De csak halucinál