Egyszer majd

A késed a hátamban, poharamban a mérged vár,
De látod, nem haragszom rád.
Jó szándékkal kövezett úton a pokol felé
Elindulok, már semmi se vár.
A reggel első hangja a magányról énekel,
Összetört minden, de valami mégsem tűnik el,
Tudom,
Ref.:
Egyszer majd visszatérsz,
És hűtlen testtel újra kérsz,
Egyszer majd átölelsz,
De a kérdésekre nem felelsz.
Egyszer majd elhiszem,
Hogy a mindenség meg a végtelen…
De nélküled ma még szebb az életem.
A mérged a véremben, te a képen a szobám falán,
De lehetne rosszabb is talán.
Benzinnel átitatott emlékóceán alattam
Megváltó lángnyelvekre vár.
A reggel első hangja a magányról énekel,
Összetört minden, de valami mégsem tűnik el,
Tudom,
Ref.:
Egyszer majd visszatérsz,
És hűtlen testtel újra kérsz,
Egyszer majd átölelsz,
De a kérdésekre nem felelsz.
Egyszer majd elhiszem,
Hogy a mindenség meg a végtelen…
De nélküled ma még szebb az életem, az életem.