Vattafák

Nyelved hegyén puha bazdmeg: Űllői-úti whattafuck?!
Húzz le még egy bőrt magadról ma is, mint a kaptafák
Mert minden reggel másnál zuhanyzol évek óta
Nem léphetsz kétszer ugyanabba a lefolyóba
Totál lesokkolódsz a sok primitív poszttól
A torkodban gombócból már egy is sok volt
Süt rólad, hogy csalódtál, játszod itt az ostobát
De ha minden nap ajándék… lófasz, ki nézi a fogsorát?
A tiéd alatt idő ropog, mint egy régi hangfelvétel
Pofán röhög a sorsod, mint a Haumann Péter
Azon tűnödsz, hogyan tovább, de csak néhány kopár foltot
Látsz: a jövőd sötét, mint a dohányboltok
Vattafák, vattafák…
Mert Fortuna beintett, te meg azt hitted, hogy szolmizált
Az élet, mint egy prózavers: nem attól jó, hogy sorkizárt
Ez itt a tiéd, valami kurva gagyi címmel
És minden hívószóra csak a «lófaszt» rímel
Naponta zaklat a Főgáz meg a Telenor
A nődet lassan gyakrabban bassza meg az ellenőr
Mint te, mert ez a gyakorlat, de ne húzd föl magad, nem elvi
Kérdés, hogy végén még neked kell lenyelni
A családi vagyonból csak egy gatyamadzag marad
Ami ahhoz is túl rövid, hogy fölakaszd rá magad
Csak bőgsz, és mint egy hagyma héját, hámozod az énedet
De semmi sincs a mélyén, csak újabb üres rétegek