Hívjuk inkább úgy

Annyiszor voltam már, és annyi helyen
Talán el se hinnéd
Ha mondanám
Hagytam, hogy rám találjon
Hogy eltereljen, jártam
A dobókocka minden oldalán
Emlékszem a pillanatra
A lélegzeted ahogy elragadta
A fájdalom, ami a szívedbe mart
Tegnap még itt voltál
Hát mondd csak, hogy is van az, hogy
Ez az egész amúgy tényleg örökké tart
Annyiszor láttam már, és annyi félét
Tudom, nem bánnád
Ha néhányat most elmondanék
De inkább hagyom, hogy rád találjon
Hogy eltereljen, mert annyi minden van
Amit én se láttam még, amit én se láttam még
A lábaim újra meg újra
Új útra tévednek
Hívhatjuk szenvedélynek
De hívjuk inkább életnek
Ez az a kor lehet, igen
Ez az talán, amikor már csak
Maradék vagyunk az Úr asztalán
És mégis
A lábaim újra meg újra
Új útra tévednek
Hívhatjuk szenvedélynek
De hívjuk inkább úgy, hogy élet
Hívjuk inkább úgy