Átver a látvány

Mikor belépett én tudtam hogy Ő lesz az emberem
Láttam rajta hogy érzi megszólítani nem merem
Odajött elém állt «El ne hidd amit a szemed lát!
Tudom hogy a véred hajt de Te is rájössz majd, hogy
Átver a látvány
Átver a látvány
Átver a látvány…átver…ne felejtsd el…"
«…aztán egyszer csak mint hogyha egészen más helyre kerültem volna…
tudod, kurva nagy ház, csomó ember
Üvöltött a zene, mindenki tele volt mint az állat és hát olyan nők voltak hogy.
.phűűű…»
Nem értem a dolgot az egész olyan hülye volt
Kérdezni se kellett szavak nélkül válaszolt:
«Hiába mégy ugyanoda a végén úgyis megunod a
Legjobb piát a legjobb csajt és Te is rájössz majd, hogy
Átver a látvány
Átver a látvány
Átver a látvány…átver…ne felejtsd el…
«…jól van, röhöghetsz ezen de hidd el, hogy tényleg súlyos volt.
Én nem tudom van-e ilyen, hogy menny meg hogy — mit tudom én — pokol de… na…
nem is ez a lényeg. Oda hajolt hozzám és azt mondta …»
Hiába van életed száz, vigyázz melyik oldalon állsz
A CÉL a fontos nem a rajt és Te is rájössz majd ha
Átver a látvány
Átver a látvány
Átver ez a látvány a látvány átver
Ez a látvány átver…ne felejtsd el…
«…reggel persze ugyan abban az ágyban keltem fel amelyikben minden reggel
szoktam. Egy kicsit zúgott is a fejem, olyasmi volt mintha mondjuk — mit tudom
én — másnapos lennék, vagy ilyesmi… Kimentem a fürdőszobába,
tettem — vettem és amikor felnéztem ott állt velem szemben a tükörben.
Há' most má' nem vagyok benne egészen biztos de olyan volt mit ha Ő lett volna
az én emberem…érted…»