A gyűlölet a régi

Kinek az életcélja a robbantás
Annak nem rockbandás a pólója
Az életét a halállal pótolja
Minden nap jut a hírekből
Mindent leír egyből
Mindenki, nincsen válogatás
Akinek az életcélja a túlélés
Mindent túlél, és útközben
Elmarad a lényeg, azt elfelejti
Hogy minden csak nézőpont
Kérdése, mert a néző pont
Annyit lát, amennyit hagynak a tények
Van, aki feláldozta érettünk
Az egyetlen fiát
Van, akinek a lábai előtt
Ott hever az egész világ
Kéne már egy jel
Valami égi
Mert az ember az új
De a gyűlölet a régi
Akinek az életcélja a kálvária
Végig kell próbálnia
Fájdalmak minden formáját
De ha nincs kedved hozzá
Attól még nem válsz gonosszá
Hogy nem járod végig ezt a kanosszát
Akinek az életcélja a bosszú
Annak nemigen lesz hosszú
Ebben a porhüvelyben a pályafutása
De a nap alatt mindig van új és új
Helyzet rá, hogy megtisztulj
A boldogulás a lelked választása
Van, aki feláldozta érettünk
Az egyetlen fiát
Van, akinek a lábai előtt
Ott hever az egész világ
Kéne már egy jel
Valami égi
Mert az ember az új
De a gyűlölet a régi
Akinek az életcélja a látás
Annak a paradigmaváltás
Nem pusztán a pusztába kiáltás
És nem mese, hogy Róma se
Egy nap alatt épült, csak kérned kell
És rajtad is ott van az áldás
Van, aki feláldozta érettünk
Az egyetlen fiát
Van, akinek a lábai előtt meg
Ott hever lassan az egész világ
Kéne már egy jel
Valami égi
Mert az ember lehet, hogy új
De a szívében a gyűlölet a régi
Vesztes mind
Aki maga ellen fordítja önmagát