Mocskos Poéta

Egyedül vagyok a sötétben, csak a holdfény világít
A mocskos poéta vér a testemben, minden egyes eret kitágít
A toll a kezemben mindent egyszerre gyógyít és megsebez
Éltet és gyilkol, leír, majd elfeled
És Én ugyanaz vagyok, nem változtatok
Ugyanott vagyok, ti távoztatok
Nem vagyok más, csak egy ellentét, mint felnőtt testben egy vad gyerek
De ha nem lehetek akárki, legalább önmagam had legyek
Ha elmegyek
Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra
Ha nem leszek
A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra
Hogy meglegyek
A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba
Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta
Veletek vagyok a sötétben, veletek Ti csodás szavak
Ti vagytok a nyugalmam és Ti vagytok a tomboló harag
A toll a kezemben boldogság és gyász, mi mindent megfakít
Csókol és megharap, megölel majd eltaszít
És Én ugyanezt teszem, talán egy szó vagyok
Ugyanúgy hatok, hogyha megszólalok
Nem vagyok más, csak egy ellentét mint fény és sötétség játéka
Ha süt bennem a nap, hamar megjelenik a szívem árnyéka
Ha elmegyek
Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra
Ha nem leszek
A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra
Hogy meglegyek
A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba
Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta
Még nem megyek
Maradok, amíg nem taszítanak a síromba
Még itt vagyok
Ezt a dalt írom ma, ez a gyógyszer a kínomra
Még megvagyok
Leírok mindent, egy gondolat se megy pocsékba
Mert ez vagyok
Sok álszent ember között egy mocskos poéta