Cuba Lunatica

A pincér félig ébren nyitott szájjal a pulton matat
A csapos int, hogy az utolsó kör megint miránk maradt
Bólintok, egy lusta gondolat a szavamba vág
Mellém zuhan a tegnap (jaj ne!), igazán fülledt társaság…
Talán elvesztem, vagy csak eltévedtem
Egy félmosollyal a hátizsákban bolygót tévesztettem
Kunkori farkú gyíkok között repdes most a fény
A tegnap lebírt szörnyecskéket terelgeti felém
Egy ösztövér figura még a wurlitzerrel harcol
Molett nője koktéljába, átlőtt szíveket rajzol
Karmol majd a rum arcukra melaszromantikát…
Boldogok, ha nem éreznek semmit. Át- és
Átjár engem a nincs még vége bűnös hangulat
Ez a mese nem az enyém, jöhetne még egy bűvös fordulat
Valami nem hagy békén, valami jár a parton…
Lefogadom, hogy a szerelem, na, ezt a fogadást tartom
Kihámozom magam a bambuszszék-ölelésből
A föveny felé kúszom, most meglátom, most eldől…
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát
A cukornád felém küldi édes illatát
!Mi Cuba, Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
!Mi Cuba, Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
Közel a Hold lazán, a horizonton hever
Italomba mosolyt kever. A pálmák súgnak, édes mesebeszéd…
Felel a szellő értőn, felelek én is. Kérdőn eljött értem az ágyad
Üzen a vágyad és most bennem árad szét
Szerelemlámpás után kutat az éj
Vénusz utat mutat, az árnyak szétrebbennek
Csendes mély lila a tenger, kedves, ajkad sósan
Nedvesen ér
Kér…
Magába zár ez a titkos óceán
Körülöttünk csillan ezer szerelem karát
A partot nyugalom járja át
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát
A cukornád felénk küldi édes illatát
!Mi Cuba, Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
!Mi Cuba, Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
Cuba…
Cuba Linda…
Cuba lunatica…
Así te quiero como eres, Cuba mía!