Szomorú séta

Nem akarok többé
Egyedül járni a sötét utcán
Én nem akarok többé
Agyalni azon, ami elmúlt már
Nekem mindenki mondta, hogy vigyázzak
Aki várta, hogy hibázzak
Én lettem az, aki elromlott
Te meg, aki ettől nem boldog (Áhh)
Tényleg ezt akarjuk?
Mi a célunk, merre tartunk?
A kapcsolatunk: elfutott nyár
Hogyan is állunk, nem tudom már
Én soha nem tettem volna semmit azért, hogy neked ártsak
Én akartam hinni bennünk
Én soha nem hittem, hogy te leszel, akit meg kell, hogy bánjak
Nem tudom, mennyi van bennünk
Hogy színes-e még vagy szürke
Hogy igazából kihűlt-e
Hogy ki leszek-e miattad ütve
Agyalok rajtunk padokon ülve
Rólad szól a szomorú séta
Mikor a telefon néma
Börtönrácsot rajzol rám
Az emlékek árnyéka