Dobj Egy Kötelet

Én kiszívnám belőled a mérget
Csak azért, hogy a lényed
Tovább nőjjön benned, a véget
Nem érő kísérlet, célhoz
Érjen és a régi álmod
Valósággá váljon,
De nem látok át a falakon
És az elém emelt határon.
Tudom, változó a lélek,
Nem nyugszik meg, amíg
Az égbe nem ér és aztán
Megint jönnek a mélyek.
Felsorakoznak a tények.
Az élet egy kísérlet,
Hogy ki marad ember és
Kiből lesz kísértet.
Dobj egy kötelet nekem!
Én kihúzlak téged a mélyből,
Ahova nem menne senki
Csak úgy le a jókedvéből.
Lennék: örvény, ami felhúzna
az óceán aljáról;
Gát, ami megvéd téged a fákat
sodró áradástól.
Nem várnám meg a végét,
amikor nincs már visszaút.
A híd, amin átmentél már rég
és lassan a vízbe hull.
Tudom kárhozatban élek.
nem nyugszom meg, amíg
A mélybe nem érek,
Ahol felsorakoznak a tények, hogy:
Van, akit a pénz
És van, akit a hit éltet.
Dobj egy kötelet nekem!
Én kihúzlak téged a mélyből,
Ahova nem menne senki
Csak úgy le a jókedvéből.
Öntsél mindent a földre!
Szabad az ég fölötted.
Ami lefele húzna,
Ott van már mögötted.
Az élet egy kísérlet,
Hogy ki marad ember és
Kiből lesz kísértet.
Dobj egy kötelet nekem!
Ki marad ember és
Kiből lesz kísértet?
Az élet egy kísérlet.
Menekül minden a földről,
ami nem bírja már nézni,
hogy az állatokat sem az embereket
Nem hagyják tovább élni.
és a nyakába kötnek mindent,
Hogy érezze a súlyát,
Ha elszabadulna, csak annál jobban
Meghúzzák a pórázt.
Dobj egy kötelet nekem!
Én kihúzlak téged a mélyből,
Ahova nem menne senki
Csak úgy le a jókedvéből.
Öntsél mindent a földre!
Szabad az ég fölötted.
Ami lefele húzna,
Ott van már mögötted.
Dobj egy kötelet nekem!
Dobj egy kötelet nekem!
Dobj egy kötelet nekem!
Dobj egy kötelet nekem!
Az élet egy kísérlet,
Ki marad ember és
Kiből lesz kísértet.
Az élet egy kísértet,
Ki marad ember és
Kiből lesz kísérlet.