Őszinte Szerelem

Elsárgult levél a fára visszaszáll
A falióra mutatója hétről hatra vált
Jobbról-balra tűnnek el a betűk
A rég elhamvadt cigarettavégekkel együtt
Egy etűd, akár parányi naftalin
Csókot nyom a homlokomra Karády Katalin
A kiátkozott pionír az elfelejtett telepi
Alázattal az első, egyetlen, eredeti
Úgy emlékszem, hatéves lehettem
Pizsamában utánoztam, amit a Frutta reklámban láttam
Majdnem összeroppantam, amikor Camping-et kaptam
Pedig én banánüléses bringára vágytam
Kilencvenegy, mindennap megy
A Yo! MTV Raps, amitől egy életre beleszeretsz
Öreg iskola, magiszterem a vállon hordozható
Bizonyos Videoton és egy Unitra szalagos magnó
Gardróbszoba, «Jó ebédhez szól a nóta»
Címmel látott napvilágot a legelső strófa
Kétkazettással összevágott Run-DMC dobra
Nyomta a spanom: «Mentek az úton»
A naptáron kilencvenhárom, helye Bulgárföldi traffik
Ebédjegyek helyett lett album testamentum a «Chronic»
George Clinton előtt azzal hajtottam fejet
Hogy felvettem a Funk N. Stein művésznevet
Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel
Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel
Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel
Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel
Kilencvenöt, a beton összeköt
A Levi’s márkájú, kontakt hibás, műanyag mikrofon
A csilláron, ős Kritika teli torokból
Igazi politikai «Hárdkór rep» a keleti blokkból
Húsz ember előtt együtt nyomtuk a spanokkal
Mad Gangsta Rappers és az Eger valós oldal
Akkor még az éra nagyja büszkén hordta
Nem is bugyorgatya volt az, hanem nadrágszoknya
A DJ-knek elég volt egy Wu-Tang Clan lemez
Ott volt mindig a polgárjogi harcos, fekete párduc Dzsenesz
Csak szavak, elfelejtett fejezet
Casio dobgépes alap, írtunk kilencvenhetet
Ez édes kevés, nem ígéretes
De ami dicséretes, az a lelkesedés
Motown kiadványok vissza a gyökerekhez
A napszemüveg, paróka príma a szövegekhez
Improvizált szösszenethez csulás beatbox
Mindig csak a rep számított, nem érdekelt a mítosz
Díjam: retúrjegyem a gagyi tagem a kabinban
Éjjel megtelik a terem, vadidegen alig van
Kazettamásolás közben a borítókat nyírtam
Szerzői kiadás egyedül a krónikákat írtam
Ez az enyém, lehet vitatni a szerepem
De azt nem, hogy a zeném a legőszintébb szerelem
Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel
Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel
Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel
Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel
Keller Dezső: A régi nyár után beszéljünk az újakról, hogy telnek mostanában a
nyarak?
Funk: Nem rosszul, de nem mindig úgy, ahogy szeretném
Keller: Mondja el, hogy mit szeretne
Funk: Szeretném, hogyha a kortársaim értékelnék a lemezeimbe fektetett energiát.
Ne a hiányosságokat helyezzék előtérbe és ne támadási felületet keressenek
folyton, hanem a kreativitást díjazzák. Szeretném, ha annyira értenék a
marketinghez, mint a rephez, de ááá, inkább tekerjen
Keller: De már alig maradt valami
Funk: Nem baj, rakja bele mind, én is bele adok mindent!