Élve eltemetve

A fajtátokra jellemző a csonka jellem
Mindenre feljogosít a csorda szellem
Akik régen kuncsorogtak, ma a fejemet akarják
Beteljesítik a karmát
Egy isten hit, de nem voltam a felekezet tagja
Felkent papja, tudjátok
Független hittérítőként tevékenykedtem mindig
A számonkérésetek jogtalan, nem unjátok?!
Akkor szépen lassan sorvadjatok el hálátlanok!
Ismerős arcok és idegenek
Olvassák rám, hogy elvesztettem a hitelemet
Ég a templomom!
Kiforgatják a szavaimat, köpködnek
Fojtogatnak és ujjal mutogatnak
Lángol a metronóm
Oltárnál imádkozok, a vezeklés része
A híveim elfordulnak, amikor elhurcolnak
Hogy élve temessenek mélyre!
Hátrafelé felnyergelt bakkecskére ültetnek
Harsányan nevetnek a nagybetűs senkik
Felhergelt kutyák ugatnak
Egyből a torkomnak ugranak
Ha a malac képű csettint
Túlbuzgó ifjak, inkvizítorok
Mutatványosok, egyházi méltóságok, teljes a tökély
Csak vigyorog a hadaró suna mögé bújó
Pápa ruhába öltözött öszvér
Egymás után gyalázkodik minden záptojás
De ha én veszem a számra őket az istenkáromlás
Akkor a jó kurva anyátokat
Azt aki a világra szart mindannyiótokat!
Nincs szükség a szent beszédre, sem a szenvedésre
Ezek ezreket vezetnek félre!
Megbilincselt lábakkal, fejjel lefelé
Élve temetnek mélyre!
«Aztán tánc mulatsággal végződött a halotti torom… Többen is hánytak.
Nyálas szájjal, peckesen aláztak… Ez igen. Addig lent a föld mélyében a síri
csendben összeolvadtam a sötétséggel és megbarátkoztam a magánnyal.
Hosszú meditálásaim során bejártam a poklot, az egész alvilágot,
és erőt gyűjtöttem az újjászületésemhez.»