Sötét éden

Csókod íze csak, ami ma éltet
Ölelésed édes méreg
Karjaid közt elfelejtem
Hogy miért hagynálak el
Tüzet szító, buvölo hazugság
Olaja, testedre folyik rá
Megölsz, megfojtasz vele
Igen, Te így szeretsz
Nem lesz több seb a szíven
A fájdalom vigyáz rád
Lelkedben sötét éden a vágy
A vágy, ami hajt tovább
Elhagysz, hogy újból visszatérj
Utad én bárhova követném
Nem gyulölsz, nem szeretsz
Ez az út rég nem a Tiéd
Tüzet szító, buvölo hazugság
Olaja, testedre folyik rá
Megölsz, megfojtasz vele
Igen, Te így szeretsz
Nem lesz több seb a szíven
A fájdalom vigyáz rád
Lelkedben sötét éden a vágy
A vágy, ami hajt tovább
Nem lesz több seb soha
A fájdalom vigyáz rám
Lelkemben a sötét
Maga az éj
Meddo szenvedéllyel
Várom a hus magányt
Már a puszta létem is fáj
És a fájdalom magamba zár
Csókod íze, ami ma éltet
Ölelésed méreg
Tudom jól
Elhagysz, hogy visszatérj
Én bárhova követnélek
De az utad maga a vég